A spánielek legnagyobbika, az Irish Water Spaniel származása igen messzire nyúlik vissza. A fajta történetérõl Alan J. Stern 1965-ben négy cikkbõl álló sorozatot jelentetett meg az AKC hivatalos lapjában. Többek között megemlíti a Harvard Egyetem 1934-36 közötti régészeti kutatásai Írországban, melynek során egyéb kutyamaradványok között egy olyan koponyát is találtak Dunshaughlin közelében, mely kifejezetten az ír vízi spánielére emlékeztet: közepes méretû, tisztán definiált stoppal, és még jobban hangsúlyozott boltívvel.

Ezek a maradványok a VII-VIII. században élt kutyáktól maradtak fenn. Hasonló típusú koponyákat találtak Közép-Európában is, melyek a kõ- és bronzkorszakból származnak. Római kori leletek között is találtak olyan csontvázakat, melyek a mai ír vízi spánieléhez roppant módon hasonlítanak. Mindez persze nem azt jelenti, hogy az ír vízi spániel a kõkorszak óta mai formájában létezõ fajta, hanem azt, hogy ez a típusú kutya nagyon régóta létezik, és sok más fajtával ellentétben nem csupán az ember legújabb kori tenyésztõi munkájának eredménye.

A XII. század második felében, II. McCarthy király uralkodását megelõzõen, Írország déli részén, a Shannon folyó alatt élõ spánieleket több névvel is illették: Shannon spániel, ír vízi spániel, patkány- vagy ostorfarkú spániel. Az ír Sir Robert Cecil is megemlíti, hogy 1598-ban egy ír vízi spánielt küldött a francia királynak. 1607-ben Topsell „Historie of the four-footed Beastes" címû könyvében az ír vízi spánielt „Water Spagnel" néven mint hosszú, durva, göndör szõrû kutyát írja le, melynek a farka kissé csupasz. Thomas Brown kapitány az 1700-as évek közepén megjegyzést tesz az ír vízi spániel hosszú füleire és göndör szõrzetére.

Ezek a tények azt támasztják alá, hogy a „Southern Irish water Spaniel" néven ismert kutya már századokkal a legendás Boatswain nevû egyed (1834-52) elõtt kialakult. Ez a kan számos híres kiállítási és vadászkutya apja volt. Sajnos törzskönyve nem maradt fenn, csak tenyésztõje, Justin McCarthy neve.

Az 1850-es évek elõtt még két típus létezett az ír vízi spánielek között, a déli (South Country Water Spaniel) és az északi (North Country Water Spaniel), melyek színben és méretben is különböztek. A fajta mai külleme inkább a déli típusra emlékeztet. A már említett McCarthynak tulajdonítják a modern ír vízi spániel létrejöttét, valószínûleg õ volt az, aki a különbözõ változatokból egységes típust alakított ki. Habár a fajta Boatswain elõtti kialakulása illetve fejlõdése vitatható, az õ nyomdokaiban egy tiszta, egységes típus alakult ki, melyet a Kennel Club is hivatalos fajtaként fogadott el. 1849-ben született Boatswain Jack nevû fia, aki számos korabeli pedigrén szerepel. Az elsõ önálló kiállítási osztályt 1859-ben indították az ír vízi spánieleknek. 1866-ban Doctor, Boatswain ükunokája, Fajtagyõztes címet nyert Birmingham-ben. Egy olajfestmény az 1864-ben született Rake-t ábrázolja, aki szintén Boatswain-vonalú spániel volt.

Az Egyesült Államokban az 1877-es Westminster kiállításon négy ír vízi spániel szerepelt, egyiküket Írországból importálták. Az AKC törzskönyvébe elsõként bejegyzett egyed egy Bob nevû kan volt, 1878-ban regisztrálták.

A fajta valóban igazi vízikutya, amit nemcsak az bizonyít, hogy szeret úszni, hanem olajos tapintású, víztaszító, vízlepergetõ szõrzete is. A kanok marmagassága 53-59 cm, a szukáké 51-56 cm. A sûrû, göndör szõrzet sohasem gyapjas, színe telt májbarna, fehér folt csak a mellkason megengedett.

VadaszKutya.hu