Világszerte óriási szkepticizmus övezi, de ha valaki egyszer kipróbálja, utána már nem tud szabadulni tőle.  Amikor a gazdi látja a kedvencén, hogy az gondolkozik és aktív résztvevője akar lenni a gyakorlatok végrehajtásának, nem kényszerűségből csinálja, hanem a móka kedvéért, akkor az ember elgondolkozik rajta, hogy muszáj-e fizikai behatásokat alkalmazni a tanításhoz… Hiszen az állat megcsinálja magától is amit szeretnénk, ha mi kitaláljuk ő mire vágyik igazán.

Eddig ez így szép mese és az embernek inkább az a benyomása, hogy szuper dolog lehet, ha tinilányok táncolni akarják megtanítani a kutyájukat vagy esetleg integetni, pörögni, tolatni. Valóban erre is kitűnő eszköz, de számtalan példa igazolja, hogy akár egy IPO III-as szintű munkakutyát is ki lehet képezni anélkül, hogy életében közelről megtapasztalja akár a szöges vagy akár a fojtó nyakörvet. Hihetetlen, igaz ?

A clicker-training (klikker-tréning) alapvetően bármilyen állatfajon kiválóan alkalmazható a kutyától kezdve, a macskán keresztül, a delfineken át, akár a piranha-ig is, ám a következőekben kutyákról lesz szó. A klikkeres-kiképző alapvetően nem sztereotípiákon alapuló módszerrel képzi kutyáját, hanem kutató módszerrel, operánsan, folyamatos kontroll alatt tartva a kutya minden mozdulatát és ezek közül az adott kritériumoknak megfelelőket pozitívan megerősítve formálja a kutya viselkedését. A viselkedés-formálás miatt nem kell attól félni, hogy a kutyában esetleg rossz dolgok rögzülhetnek kiirthatatlan módon.

B.F. Skinner az élőlények viselkedését tanulmányozva jött rá arra az összefüggésre, hogy bármilyen élőlény viselkedésében a pozitívan megerősített elemek előfordulási gyakorisága megnövekszik, míg a nem megerősítettek eltűnnek. Nyilván esetünkben a megerősítés érkezhet a kiképzőtől ill. a környezetből is és ezt folyamatosan figyelembe kell venni a tanítás alatt. Erre a törvényszerűségre megszámlálhatatlan példát tudunk hozni a saját életünkből is. Vegyünk egy hegedűórát. Ha egyszer is megdícsérik, milyen szépen játszunk, biztosan több kedvünk lesz tovább gyakorolni, mintha a környezetünkből semmilyen információ nem érkezne. A negatív megerősítés – a “hagyd már abba!” – sem feltétlenül célravezető, ha tényleg abba szeretnénk hagyatni valakivel a nyikorgást.

Lehet, hogy ez csak ösztönzően hatna rá…
A klikker-tréning legfontosabb eszköze maga a klikker. Ez egy kommunikációs eszköz – nem több, nem kevesebb – amely egyedi hangjával a kutya viselkedésében kívánatos momentumokat hivatott megjelölni. A hatékonyságához elengedhetetlen feltétel, hogy a jelző hangnak kellően rövidnek kell lennie, hogy akár a másodperc töredékrészében végzett mozzanatot is jelölni lehessen vele, a hang teljesen különüljön el a környezetben előforduló hangoktól, ill. a hang mindig ugyanaz legyen, ezzel is segítve a kutya munkáját, ne kelljen azon gondolkoznia, hogy ez most az volt-e vagy sem. Ehhez természetesen egy olyan megbízható eszköz kell, amely könnyen kezelhető, nem romlik el könnyen és kis helyen elfér. A klikker ezeket a feltételeket tökéletesen teljesíti. Fémes kattanó hangja rövid, elegendően hangos és semmilyen egyéb környezetben is előforduló hangra nem hasonlít. A kis műanyag ház egy gyerek tenyerében is kényelmesen elfér, ill. könnyen tudjuk pl. a csuklónkhoz rögzíteni.

Az alap ideológia a klikker-tréningben tulajdonképpen egy láthatatlan szerződés a kutya és a gazda között: “Ha Te azt csinálod, amit én akarok, akkor én megadom neked azt, amit Te akarsz”. Ez a dolog, amit a kutya akar – amit felkínálunk neki a helyes viselkedés produkálásáért – az elsődleges megerősítés (primary reinforcer – PR), ami bármilyen olyan dolog lehet, ami a kutya számára pozitív élményt jelent. Lehet egy eldobott labda, lehet jutalomfalat, lehet símogatás, bármi, ami a kutya számára is jutalmat jelent.

Erre feltehetjük a kérdést: De akkor minek a klikker, ha úgyis az elsődleges megerősítés megszerzésére megy ki a játék ? A válasz egyszerű. A klikker csak egy eszköz, amivel pontosan megjelöljük azt a pillanatot, amikor a kutya olyat csinált, amiért a jutalom jár. Mivel a kutya alapvetően a jelenben él, ezért sokkal könnyebb neki megérteni, mit akarunk tőle, ha a jutalmat pontosan abban a pillanatban kapja, amikor a jót csinálja. Ehhez meg kell neki tanítani a klikker hangját értelmezni. Ez a hang ún. kondícionált megerősítés (conditioned reinforcer – CR) lesz a kutya számára, vagyis tudja, hogy amikor hallja, akkor jót csinált és az “igazi” jutalom is hamarosan érkezni fog utána. Alapszabály: egy klikk – egy jutalom. Nincs klikk jutalom nélkül és nincs jutalom klikk nélkül. Ezt a szakirodalomban klikk/jutalomnak – K/J – nek jelölik (click/treat – C/T).

A jutalom kondícionálása egy pavlovi reflex kialakítása a gyakorlatban és pillanatok alatt végre lehet hajtani. Egy nyugodt helyen klikkelünk egyet és egyből adjuk a jutalmat a kutyának. Ezt 2-3 nap alatt napi 4-5 perces gyakorlással megfelelő mélységben el tudjuk sajátíttatni a kutyussal.

Ha a jutalomkondícionálás lépcsőjén túljutottunk, tulajdonképpen elkezdhetjük a tényleges kiképzést akár egy 10 hetes kiskutyával is. A hagyományos módszerekkel szemben itt nincs olyan probléma, hogy a kutyát idegrendszerileg túlterhelhetjük, sőt tulajdonképpen közvetlen fizikai kontaktusra sincs szükség ahhoz, hogy a kutya megértse mit akarunk tőle.

forrás:klikker.hu