Egy véreb tenyésztésbe vételének alsó korhatára 3 éves kor. Ez azért alakult így ,mert a véreb magasságához képest nagytestû kutyának számít, így a fejlõdése is lassabb és sokat alakul míg el nem éri a 3 éves kort. Méretei, szõr és szemszíne még alakul.

Legelõször egy rossz hiedelmet szeretnék tisztázni a vérebekkel kapcsolatban.
Magyaro.-on tévesen vérebeknek neveznek mindenféle harcikutyát vagy azokat a kutyákat amelyek vadak, agresszívak.
Az igazi értelemben vett véreb szó azt takarja, hogy a kutya vérnyomot, izzadtságnyomot követ.
De még a csapa végén sem rántja le a vadat a véreb, hanem csaholással (dermedtre v. állóra) jelzi gazdájának a vad hollétét.

Tudományos alapossággal Dr. Wolf Eberhard Barth foglalkozott elõször a Hannoveri véreb fajta kialakulásával. Az idõszámítás kezdetére európai hajtókutyaként említik a vadászkutya típus utódját. Ezek lehettek az õsei a kelta kopóknak, amelyeket Kr. u. 500-ban "segusier" gyûjtõnéven említenek.

Ide tartoznak azok a kutyafajták, amelyeket nyomozásra használhattak. 1000-ban már a kopók és vezetõebek tiszta tenyésztésérõl is beszélhetünk.
1700 után a lõfegyverek elterjedése miatt már szükség volt olyan kutyákra, amelyek a megsebzett vadat is keresték tehát a mai értelemben vett vérebre.
Ebben az idõszakban keresztezhettek be számos fajtát, pl. a pusztai kopót, borzebet, német dogot, vízi vizsla, foglyászevet.
A vérebnél megfigyelhetõek bizonyos vizslára jellemzõ tulajdonságok, mint pl. az apportírozás, megállás. A középkor vezetõebeit a kopófalka legjobb orrú és legnyugodtabban keresõ egyedeibõl tenyésztették ki. A mai véreben elõforduló fehér jegy a vezetõebektõl származó örökség.
Ma, ha ilyen kölyök születik, arról állítják, hogy jó jel, a jó orrú kutya lesz. Ez a folt többnyire késõbb eltûnik.
A lõfegyverek kialakulásával a vezetõebek szinte teljesen kivesztek. A vezetõeb kortársa a spurihundt (spurhund), ami tulajdonképpen kopó, vezetõebvérrel. Diezel szerint a spurihundt (spurhund) a ma vérebének elõde.
1772 évben Ernõ Ágost hannoveri király uralkodása alatt a Wiezenbuchi törzset keresztezték a királyi falkakopókkal és így alakult ki a híres Jägerhof fajta.
A Jägerhof udvarnak köszönhetõen ránk maradt a fajta betanításának módszere.
A úgyn. régi vérebnél 4 típus létezett.
1. A D-No.-i törzs színe fekete. Ez a törzs valószínûleg már kiveszett.
2. É-No.-i törzsek:
Solling-i : Görbe mellsõ lábak, nyerges hát, nagyon hosszú széles fül , barna szõrszín, fekete maszkkal. Ez hasonlít legjobban a vezetõebhez, melyre hibái is, mint a görbe lábak, nagy fej, nyerges hát, nehéz test is emlékeztetnek.
Harz-i : Meglehetõsen magas, tigriscsíkos szín, széles közepes fül.
Wiezenbruch-i : Szarvasvörös szín, gyengébb alkat, középhosszú fül.
Késõbb a 4 törzset nem próbálták elkülöníteni és az 1870-es évektõl csak 2 vérebalakot említenek: vezetõeb,-vérebalak.
A vezetõeb alak könnyedebb, a véreb alak nehezebb felépítésû.
Ez idõ tájt tûntek fel Bajoro.-ban fajtává alakuló keverékek, amelyeket Bajorhegyi vérebnek neveztek el.

Bajorhegyi véreb(Bajerischer gebirgschweisshund): A magas hegységekben az erõs véreb túlságos húzásuk által a vadászt a meredek hegyeken könnyen veszélybe sodorhatják,másrészrõl a hegymászásra sem voltak éppen alkalmasak. Ez vezette Riechenhallban Karg v. Babenberg bárót arra,hogy könnyebb vérebeket tenyésszen.

E célból É-No-o vérebeket(sollingi) alkalmas kopókkal kereszteztek (pl. a tiroli kopó) Ezek utódai eleinte nem voltak valami jó kiállíásúak, de késõbb azokat a hibákat eltüntették.
Külalakban: Könnyû, mozgékony, izmos, közepes nagyságú.
Kan: legfeljebb 50 cm szuka: ennél alacsonyabb.
Testtömeg: 20-legfeljebb 30kg.
A test inkább hosszúkás, a lábai a hannoveriénél is aránylag rövidebbek.
Szõrzete sûrû, kissé érdes, a fejen finomabb, hason, combokon hosszabb.
Színe mélyvörös-szarvasvörös. Arcorri rész, fülek, hátvonal fekete felé hajló sötét árnyalatú.
Természetében nagyon hasonlít a hannoverihez, de annál kicsivel mozgékonyabb, izgágább.
Nevelése ugyanúgy történik, mint a hannoverié.

Hannoveri véreb standard:

Fej-száj: Erõteljes, mély, széles. A fejhossz kb.50%-a. Az állkapocs erõteljes.
Fogazat: 42 fog, jól zárt ollós vagy harapófogó harapás.
Orr: Nagy, széles, orrcimpák kellõen tágak, színe fekete (ritkán barna)
Szem: Oldalról egyértelmûen mélyre helyezett, s. Barna, értelmes tekintet, komoly arckifejezés.
Fül: Középhosszúak, magasan, szélesen illesztettek, simák és csavarodás nélkül szorosan a fej oldalán lelógók. Alul tompán lekerekítettek.
Törzs: nyak: Hosszú és erõs, fokozatosan a mell felé szélesedik. Torokbõre tömör, laza, könnyû lebernyegképzõdés megengedett.
Mell: Mély, tágas, inkább mély, mint széles.
Has: fokozatosan emelkedõ vonalban kissé felhúzott.
Hát: Erõs és rugalmas, ágyékrésze enyhe íveléssel széles és hajlékony.
Far: Széles és hosszú, enyhén süllyed a farok felé (enyhén csapott far)
Farok: Magasan tûzött, hosszú, a Csák alá ér, alig ívelt, tõben erõteljes hegye felé vékonyodik.
(érdekesség, hogy a farok tövénél jellemzõ a fekete gyûrû)

Elülsõ végtagok: felkar: könyök: Lapockák laposansimulók, erõsen izmoltak, mozgékonyak, felkar hosszú, könyök jól hátrahelyezett és a testhez simuló. Alkar: Egyenes,jól izmolt. Lábtõ széles, majdnem egyenes, soha nem teljesen meredek. Mancs erõteljes, kerek, zárt. Nagy durva ujjpárnák, jól ívelt lábujjak, erõteljes karmok. Hátsó végtagok:

Medence széles, tágas, felsõ comb erõteljesen izmolt. Alsó comb egyenes és száraz, bokaízület széles erõs, lábtó majdnem függõlegesen áll a talajra, mancs lekerekített, tömören zárt.
Mozgás lendületes, rugalmas, térölelõ, csontozat erõs.
Szõrzet: törzsön rövid, sûrû, enyhén durva, csupán a combok hátsó részén kissé hosszabb, durvább. Aljszõrzettel rendékezik.
Faroknál sûrû, durva, alsó oldalán mivel hosszabb, durvább.
Nagyság, szín: Kanok: 50-55 cm szukák: 46-53 cm (felfelé, lefelé 2-2 cm tûréshatár)
Testtömege: 28-35 a szuka, 30-40 kg a kan.
Szín: világosvöröstõl sötétszarvasvörösig,többé kevésbé erõsen árnyalt,maszkkal vagy anélkül(kívánatos a maszk)
Sötétbarnán feketével habozott,azaz tigriscsíkos.(Kis fehér mellfolt eltûrt.)
Az egész kutya túlzásoktól mentes,munkára lett szelektálva.

Hibák:túl hosszú,vagy keskeny végükön hegyes fülek,vékony mellsõ lábak,tacskószerû állás,görbe lábak, vékony vagy görbült felfelé álló farok.
A nagyon rövid,magas és elõl túl magas testalkat( a véreb földre szegett orral keres,így nem elõnyös,ha elöl túl magasra állított)
A fehér szín vagy a sárga jel.Keskeny magas koponya,dogszerû hegyes arcorr és keskeny orr,mely a homlok felé nem keskenyedik.

A Hannoveri véreb tenyésztése hazájában szigorú szabályokhoz kötött.(Verein Hirschmann )
Itthon a Magyar Véreb Egylet felügyeli a fajta tenyésztését.

Egy véreb tenyésztésbe vételének alsó korhatára 3 éves kor. Ez azért alakult így,mert a véreb magasságához képest nagytestû kutyának számít,így a fejlõdése is lassabb és sokat alakul míg el nem éri a 3 éves kort.Méretei,szõr és szemszíne még alakul.
Két éves kortól lehet vinni tenyészszemlére,amit meg kell,hogy elõzzön egy eredményes elõvizsga és aztán egy fõvizsga,ahol már élesben kell egy vadászaton bizonyítania a kutyának.
Dysplasia szûrést is kell végezni.

Mivel hazánkban nem túl gyakori fajta sem a hannoveri sem a Bajorhegyi véreb,ezért még a nagyobb kiállításokon sem igen lehet látni.
Ehhez az is hozzájárul,hogy mind a mai napig arra használják amire egykor kitenyésztették,tehát vadászok kezében van.
Szerencsére ebbõl a fajtából még nem lett feladatát vesztett kiállítási kutya,de azt sem szabadna hagyni,hogy csakis kizárólag teljesítmény alapján szelektálják õket.
A legideálisabb az lenne,ha mind munkában,mind küllemben megfelelnének az elõírásoknak.

A véreb tulajdonságai: Sokak szerint akik ezt a fajtát "csak" munkakutyaként használják nem túl okos fajta,nem való másra,csak amire anno kitenyésztették,viszont abban a Hannoveri a profi. Tapasztalataim szerint ez nem így van.

Minden kutya annyit tud,amennyit foglalkoznak vele.
Természetesen a véreb egy speciális eset,de ez nem azt jelenti,hogy kevésbé intelligens lenne. Egyszerûen másképp kell nevelni.Míg pl. egy vizslát munka közben jelekkel,beszéddel stb. irányítanak,addig egy vérebtõl csapázás közben teljes önállóságot várunk el.
Egy vizslát póráza rántásával fegyelmezhetünk,míg egy vérebnél ez végzetes hiba lenne.
Nagyon érzékeny lelkû,éppen ezért szeretettel kell nevelni,sohasem durva fegyelmezéssel.
Halk szavakból,rezdülésekbõl is tudja mit vár el gazdája.Nem fogja parancsszóra azonnal hptágba vágni magát,mint egy németjuhász,vagy egy vizsla,hanem szinte végiggondolja,mit és miért akar tõle a gazdája és komótosan végrehajtja.
Egy véreb bevezetése(munkára) hosszú idõ és összetett munka.A vérebvezetõ és vérebe közt szoros kapcsolatnak és jó összhangnak kell lennie az eredményes munka érdekében.
A véreb rendkívül nyugodt,kiegyensúlyozott,jó természetû,ugyanakkor munkájukban kitartó,szenvedélyes.
Igénytelen,a különbözõ kutyabetegségekkel szemben fölöttébb ellenálló.
Nem ismeretesek a fajtára jellemzõ betegségek,ami ritkán elõfordulhat az a kifelé vagy befelé forduló szemhéj,de egy jó tenyésztõtõl származó kutyánál ez csak elvétve fordul elõ.Mivel nem lógó a szemhéj ezért nem gyullad be,(mint pl. Basset hound,Bloodhound)
A hosszú gerinc miatt oda kell figyelni a kutya mozgatására,ha lehet mellõzzük a magas lépcsõzéseket,fõleg vemhesség idején.
De ezek a problémák is ritkák,mert erõs vázuk ,izmoltságuk elbírják a megterhelést.
Hosszú,lógó füle csak az orrhegyéig és,ezért nem lesz koszos szaglászás közben.És mivel rövid,sima a szõre,a fül sem gyullad be könnyen,mint pl. a spánieleknél.
De rendszeresen ellenõrizni kell és néha fülpiszkálóval kitisztítani,ha szükséges.
Szõrzete tömött,sima,fényes,aljszõrzettel.Ezért lakásban és kertes házban is jól tartható.
Szõrzetét könnyû ápolni,heti egy-két alkalommal kutyakesztyûvel át kell fésülni és ritkán megfürdetni kutyasamponnal.Évente 2x vedlik,de szõrét könnyû feltakarítani,mert nem tüskeszerû,nem áll bele a szõnyegbe stb.(mint pl. a vizsláé)

Karmai vastagok,erõsek,ezért az átlaghoz képest úgy tûnhetnek,hogy nagyok,túlnõttek.De a megfelelõ kemény talajon való mozgatás kellõen lekoptatja,nem kell vágni. Lakásban jól elvan,nyugodt,nem zavar sok vizet,nem ugatós.De a szabadban érzi magát igazán elemében,ezért a lakásban tartott vérebeknek feltétlenül biztosítanunk kell a mozgást a szabadban egy-egy kirándulás erre jó alkalom lehet,ha a gazda nem vadászik.

Persze a legideálisabb eset ha a gazda biztosítani tudja a vadász lehetõséget,így a kutya megmutathatja mi rejlik benne.
Mint minden kutyát,fiatal korban szocializálni kell.A vérebnél ez azért különösen fontos,mert érzékeny,ezért könnyen félõssé válhat.
Megfelelõ,jó lehetõség erre egy-egy kutyakiállítás,ahol a kutya és gazdája rengeteg emberrel és ebbel találkozik és a kis véreb megtanulhatja,hogyan illik viselkedni.
Ez azért is praktikus,mert így a gazdának kevesebb energiájába kerül a nevelés,mert azt megteszik helyette más idõsebb kutyák.
A kanok keményebbek,rámenõsebbek,de egyáltalán nem verekedõsek.
Emberekkel szemben többnyire (fõleg a kor elõrehaladtával) bizalmatlanok.,de nem félõsek,vagy agresszívak.
Nem "mindenki kutyája" egygazdás kutya,kicsit magának való,de a gazdáját rajongásig szereti.És foglalkozással sok mindent ki lehet hozni belõle,bár agilitis soha nem válik belõle...
Láttam már retrievereket meghazudtoló vérebet ,amint fáradhatatlanul apportírozott a jeges tóból..
Házõrzésre nem igazán alkalmas,bár jelez és ha esetleg tigriscsíkos példányról van szó még meg is tévesztheti a rosszban sántikálót,de mégsem egy házõrzõ típus.
Bár gazdája mellett kiáll ha arról van szó.Kis gyerekek mellé nem kifejezetten ajánlom. A gyerekek zaklatását,ha kölyök korától hozzászokott,eltûri,de hamar terhessé válik ez neki és akkor inkább odébbáll.
Egy jólnevelt vérebbel nyugodtan lehet kirándulni,nem hagy minket faképnél ha szagot fog.Nem makacs,nem önfejû.
Más kutyákkal is együtt tartható. Viszont kennelben tartásra nem alkalmas, azt megsínyli. Mindig a gazdája közelében akar lenni.
Táplálása egyszerû, mert nem válogatós, mindent megeszik. Fiatal korban viszont oda kell figyelni, mert ugyan nem tûnik nagy testûnek, mégis oda lehet õket sorolni a tömörségük miatt, így ennek megfelelõen kell jó minõségû táppal etetni.

Késõbb pedig azért kell odafigyelni az etetésükre, mert hízékonyak lehetnek, és mivel elég falánkak, nehéz ellenállni könyörgõ tekintetüknek. Egy laikusnak egy jó kondiban lévõ véreb esetleg kövérnek tûnhet, de ezek erõs testalkatú,-csontú , tömör kutyák. Szófogadó, könnyen tanítható, de elsõ kutyának nem ajánlható fajtája speciális adottságai miatt.

Jelleme nem tolakodó, de nagyon ragaszkodó, jóindulatú. Ideális családi kutya (bár egy emberhez ragaszkodik igazán). Itt azért megjegyezném, hogy ugyan jól megvan lakásban, persze megfelelõ mozgás biztosítása mellett, de sajnálatos lenne, ha ebbõl a fajtából is egy feladatát, célját vesztett divatkutya válnék.

Pajor Noémi