A moszkvai kóbor kutyák már jó 10-20 éve megtanulták, hogy az úttesten csak zöld lámpánál menjenek át: azt érzékelik, hogy megálltak az autók és elindultak az emberek. Ma már a metrót használják kiválóan: jó tájékozódási készségük, szaglásuk segíti õket ebben, meg a hallásuk, például megértik, amikor bemondják az állomásuk nevét.

A rengeteg kóbor kutya közül sok falkákban és, és e falkák már külön tanulmányok tárgyát képezik, mivel egyrészt az állatok szaporodnak és a sok faj keresztezõdésébõl igen erõs populáció alakult ki, amely az életkörülményei folytán különösen jól tud alkalmazkodni a külsõ feltételekhez, és amely egyáltalán nem agresszív. Megváltozott a falkák hierarchiája is: van, ahol a szokásos egyetlen vezérállat uralkodik. Másutt azonban az veszi át vezetést, "aki" az adott tevékenységhez a legjobban "ért": más és más állat vezeti a falkát, ha élelemszerzésrõl, kóborlásról, vagy éppen alvóhely keresésérõl van szó.

A macskák viszont nagyon sokat nem tanultak, mert a kutyáktól eltérõen - amelyek szívesen verõdnek össze és igyekeznek alkalmazkodni az emberekhez - a macskák magányos életmódot folytatnak, és egész magatartásuk arra irányul, hogy az embert bírják rá az alkalmazkodásra. De annyit megtanultak, hogy a mancsukkal jobban tudnak manipulálni: kilincsre csukott ajtókat, vízcsapokat ki tudnak nyitni, és legalább egy eset ismert, amikor egy macska a lábosból kicsente a húst, s utána a fedõt visszatette az edényre.

A varjak jól szaporodnak a városban, és a moszkvaiak arra panaszkodnak, hogy kövekkel dobálják õket a madarak. Ez játék számukra: mivel a városban könnyebb élelmet szerezni, sok lett a szabadidejük, és azt "szórakozással" töltik. Dobálják az embereket, csúszkálnak a jégen és a templomi kupolákon, és hihetetlen piruetteket adnak elõ az embereknek: ha a célpont megijed ettõl, az szemmel láthatólag az egész rajnak nagy örömére szolgál - mondta el az állatok magatartását kutató tudós.