A film ötletgazdája, rendezõje és operatõre Dénes Gábor, akit keverék kutyája ébresztett rá, hogy nem tud "kutyául". Az a tény pedig, hogy Magyarországon történik a legtöbb a kutyatámadás, arra hívta fel a figyelmét: a magyarok többsége nem ismeri ezt a "nyelvet". Meg kellene tehát tanítani.

Ebben nyújt segítséget a film, amely elmagyarázza például a dominancia, vagy a vizelettel jelölés szerepét, de olyan gyakorlati tudnivalókat is bemutat, miként tanítható meg a kutya arra, hogy leüljön, lefeküdjön, felálljon vagy helyben maradjon. Kitér továbbá a kutya és gyermek kapcsolatára, a rövidpóráz, vagyis a kikötözés veszélyeire, a biztonságos szállításra és a lakásban tartásra is. Egy fejezet erejéig azt is bemutatja, milyen a világ kutyaszemmel.

A film szakértõje Vasteleky-Einbeck Péter kinológus, aki felfedte a tanítás lényegét: a kutyával el kell hitetni, hogy ami a gazdájának jó, az neki még jobb. A szakember szerint egyébként a nõstény kutyák könnyebben kezelhetõk, mert szelídebbek, jobban meg akarnak felelni, mint a kan kutyák, "akik" néha csibészkednek, szót fogadnak ugyan, de törekednek a saját önállóságuk érvényre juttatására is. Persze ez csak általános megállapítás, s ez kutyánként változhat.

A bemutatón három vakvezetõ labrador és nevelõje mutatta be milyen az, ha egy kutya minden esetben szót fogad gazdájának. A kutyák zárt térben, színpadon, több idegen ember elõtt hajtották végre a "leül!", "fekszik!", "helyén marad!" parancsokat, miközben egy kamera lámpája követte minden mozdulatukat. Egy "hasvezérelt" - csak jutalomfalatért cserébe teljesítõ - csivava a "kér!", "ugrik!" vezényszavakra pontosan végrehajtotta a feladatokat.