Golden retrieverek, labradorok és új-foundlandiak: ők a tenger bernáthegyi kutyái. Olaszországban immár állami "okmányokkal" járőröznek a tengerparton a parti őrség tagjaival együtt, hogy kimentsék a hullámok között bajba került embereket.

Az elmúlt másfél év alatt mintegy 200 vízi mentő kutyát képeztek ki egy államilag elismert olasz kutyaiskolában e célra, amelyet szervezői Európában egyedülállónak tekintenek. Az említett kutyafajtákat azért részesítik előnyben, mert, mint a kiképzők vezetője, Roberto Gasbarri elmondta, "morfológiailag alkalmazkodtak a vízhez", a lábukon lévő úszóhártyájuk, valamint kiváló fizikumuk és ellenálló képességük. Vannak a szakmának már veteránjai is, például az Eva nevű labrador, amely nyolc éve végzi a mentést a Rómától északra fekvő tengeri partszakaszon, és többen, köztük egy hatéves kisfiú, köszönhetik neki az életét.

A vízi mentő kutyák akkor sem tétlenkednek, ha nem kell nekik sürgős esetben közbeavatkozniuk: minden nap edzenek, hogy fenntartsák készültségüket. És ez vonatkozik gazdájukra is: a mentések alkalmával ugyanis többnyire egyszerre vetik magukat a vízbe. Az ember kitartja a fuldokló fejét a vízből, majd a kutyába kapaszkodik, az eb pedig kivontatja mindkettőjüket. Gasbarri szerint a kutya szerepe azért is fontos, mert megóvja a mentőt a kimerültségtől, különösen, ha a fuldokló eszméletlen, vagy pánikba esik. Arról nem is beszélve, tette hozzá, hogy a kutyás mentés esetén kétszer olyan gyorsan partra kerülhet az áldozat, ami különösen akkor nem elhanyagolandó körülmény, ha az illető nem lélegzik.

Az állatokat arra is kiképzik, hogy egyedül ugorjon a be a hullámverésbe, és csak megközelítse a bajba jutott személyt, aki így bele tud kapaszkodni a kutyára erősített mentőövbe. Más országokban, például Franciaországban is folyik vízi mentő kutyák kiképzése, de eddig csak Itáliában vált "hivatalossá" ez a szolgálat.